1. Az avatás

Diadalmas léptekkel vonult kifelé a pavilon mögül. A nézőteret kisebb tapsvihar, bekiabálások, és szerencsétlenségének következtében iszonyatos kacaj rázta meg. Vissza akart menni. A bevonulás büszke pillanatában nem érezte át a lámpalázat, s úgy tört rá, mint ahogyan mondták régen, „karóba a fájdalom”. Szerencsétlen ember volt világ életében, s most neki kellett kiállni a közönség elé, hogy bejelentse: „A hatalmas, és szeretett polgármesterünk késni fog, hogy megtartsa beszédét, és felavassa városunk új büszkeségét, az Élményközpontot.” Ehelyett nekiállt dadogni, és félelmetes iramba vett levegő által valami ilyesmi hangzott el:
– Késni szerető polgármesterünk felavatása városunk büszkesége. Hatalmas élményközpontunk új beszédet fog tartani .
A ünneplő tömeg már visítozott a nevetéstől, és mindenki hasadt magában, egymás vállát püfölve próbáltak levegőhöz jutni, mikor egyszer csak megjelent a város elöljárója, és a jegyző. Valamit mondtak Rupertnek, de az már annyira rosszul lett, hogy nekitámaszkodott Bertoldnak, a polgármesternek, aki ettől fellökte a jegyzőt, és a kezében tartott alapító oklevél beleesett a mellettük elhelyezett tűzkehelybe. Rupertnek sem kellett több, utánakapott, ezzel meggyújtotta a kabátját, melyet heves mozdulatokkal próbált magáról leszedni. A jegyző is annyira megijedt, hogy elégett az oklevél, így felrúgta az alkohollal telített hatalmas mécsest, mely hatalmas lángcsapásokkal elkezdett az új épület felé folyni.
A tűzoltók hanyatt-homlok kezdték kihúzni a csöveket, és oltani akarták a kialakulóban lévő tüzet, de a járműben egy csepp oltásra megfelelő folyadékot sem találtak. Mivel nem messze a benzinkút mellett volt egy hatalmas tartály, hát azt csapolták meg, hiszen az a kút oltására volt fenntartva. Gerő, a benzinkutas már jajveszékelt, és próbálta eltessékelni onnan a tűzoltókat, de azok annyira mámorosak lettek a boldogságtól, hogy eltessékelték. „Oltani kell, vigyázz Gerőkém, mert akadályozásért bevitetünk a fogdába.”
Az már jajveszékelt, és sírt, de nem volt mit tenni, hagyni kellett, hogy tegyék a dolgukat. Az autó szivattyúja beindult, egy kicsit nehézkes mozdulatokkal, de elkezdte magából ontani a benzint. Az hatalmas lángokkal nekicsapódott az avatni kívánt épületre, és pár óra alatt néhol csendben, néha hatalmas robajokkal porrá égett. Gerő önmagának lopta a benzint az ínségesebb időszakokra, és mivel nem volt más tartálya, és persze megfelelt a vizes tartály, hogy elrejtse aranyát, hát abba palackozta át a megmaradt, lelopott benzint.

Így történt, hogy Rupert a falu szégyenévé vált. A faluból kitiltották, elkobozták házát, vagyonát, ami nem volt túl sok, de büszke volt rá. A jegyzőt felakasztották az épületből megmaradt vasoszlopokra, míg este őrizet nélkül hagyták az őrsön. Egyesek szerint a helyi rendőrt is látták, felismerni vélték az akasztáson, de Jóska bá állítgatta, hogy az nem lehet, hiszen Az Andris, a rendőr volt a hóhér, és fekete csuklya takarta.
Rupertet látták pár faluval odébb, félholtra verve, azt pedig a polgármester tettének tudták meg, aki mindezek után meglépett a pénzzel, amit a biztosító kifizetett. Gerő, a benzinkutas még aznap felszállt egy hajóra, és amerikába utazott. Ott a drogmaffia befogadta, és nemrégiben túllőtte magát. De ez is csak Jóska bá’ állítása, hiszen ebben a faluban ő a hírmondó.
Az esemény utáni változások a falucska életében hatalmas fordulópontként érintették a helybelieket.