A mai nap elteltével Brodzi, a sánta, kopasz öregúr felült a bicikliére, és nekiindult a falu körjárásának. Általában a legtávolabbi kocsmába ment, ahol rendszerint sakkra invitálta egy régi jó barát, egy bizonyos Vakka, akinek nem ez volt az igazi neve, de mivel mindenki így szólította, az eredeti neve úgy tűnt el a semmibe, akár Brodzi biciklije a mai nap folyamán.
Bosszankodott is, hiszen régi Csepel szerkezetű, toldott-foldott kerékpárját már annyira megszokta, hogy nem akart se túladni rajta, de legfőképpen az zavarta, ma este részegen gyalogolnia kell.
Olyan tipikus napról-napra élő, részeges ember volt, tartása már vagy húsz éve eltűnt, és emberi mivolta hazárdjátékokba, és különböző kocsmákban maradt. Különösképpen nem zavarta ez a helyzet, hiszen nem is volt min gondolkodni, vagyis hogy ide illőbben fogalmazva nem volt mivel gondolkodnia.
Az asszony már évekkel ezelőtt meghalt, és azóta a vagyon már a torkán átszaladt. Kis nyugdíjából próbált megélni, kevesebb sikerrel.
Vakka nála jóval fiatalabb, bár már ő is a korban odaillő öregúrnak mutatkozott, soha nem ivott, csak sárga ujjai, és szájából kilógó pipavég tudatta az emberekkel, hogy a pipa megszállotta. Ha valaki kereste, az mindig az erős, kicsit savanykás dohányszag felé vette az irányt. a füst irányában mindig megtalálták. Reggeltől estig a kocsmában ült a falu közepén, és sakkozott. Általában pénzért, de Brodzitól nem fogadott el tétet, hiszen valaha rokonok voltak, és tiszteletben tartotta a hülyék általános szabadságát.
Brodzi tehát itt kezdte a napját, és innen indult neki agysorvasztó egy napjának. Hallotta ő is ugyan a faluban történteket, de különösképpen nem izgatta a helyzet, hiszen tudomása szerint nem nyílt volna benne egyetlen ivó sem. Az viszont zavarta, hogy azt a kelekótya Rupert már vagy két napja nem is látta, pedig ígérte, hogy a mai nap folyamán megadja azt a kétezer forintot, amivel még vagy három hete tartozott. Kártyáztak, és Rupert elvesztette a játszmát.
Meg is verte volna ott helyben, de annyira nyavajgott, hogy inkább időt adott neki.
Bosszankodott is, hiszen régi Csepel szerkezetű, toldott-foldott kerékpárját már annyira megszokta, hogy nem akart se túladni rajta, de legfőképpen az zavarta, ma este részegen gyalogolnia kell.
Olyan tipikus napról-napra élő, részeges ember volt, tartása már vagy húsz éve eltűnt, és emberi mivolta hazárdjátékokba, és különböző kocsmákban maradt. Különösképpen nem zavarta ez a helyzet, hiszen nem is volt min gondolkodni, vagyis hogy ide illőbben fogalmazva nem volt mivel gondolkodnia.
Az asszony már évekkel ezelőtt meghalt, és azóta a vagyon már a torkán átszaladt. Kis nyugdíjából próbált megélni, kevesebb sikerrel.
Vakka nála jóval fiatalabb, bár már ő is a korban odaillő öregúrnak mutatkozott, soha nem ivott, csak sárga ujjai, és szájából kilógó pipavég tudatta az emberekkel, hogy a pipa megszállotta. Ha valaki kereste, az mindig az erős, kicsit savanykás dohányszag felé vette az irányt. a füst irányában mindig megtalálták. Reggeltől estig a kocsmában ült a falu közepén, és sakkozott. Általában pénzért, de Brodzitól nem fogadott el tétet, hiszen valaha rokonok voltak, és tiszteletben tartotta a hülyék általános szabadságát.
Brodzi tehát itt kezdte a napját, és innen indult neki agysorvasztó egy napjának. Hallotta ő is ugyan a faluban történteket, de különösképpen nem izgatta a helyzet, hiszen tudomása szerint nem nyílt volna benne egyetlen ivó sem. Az viszont zavarta, hogy azt a kelekótya Rupert már vagy két napja nem is látta, pedig ígérte, hogy a mai nap folyamán megadja azt a kétezer forintot, amivel még vagy három hete tartozott. Kártyáztak, és Rupert elvesztette a játszmát.
Meg is verte volna ott helyben, de annyira nyavajgott, hogy inkább időt adott neki.