Boldog vagyok

Vézna ujjaim közé repül
Egy hullámos betűalak,
felszólít, menjek,
bizonytalan létben
Bizonyosságott tennem.

Átaludtam sok száz álmot,
átaludtam veled,

– álmom belsejéből
kiköhögött leheletet –

verítékeztem,

s közben fordult a sor,
betűkből szavakat
– szavakból lettem –
temettem,

mint virág borul
százszor a sírra
mint “vézna ujjam közé repült”
dallam sora riogatva

éreztet velem sánta halucinációt,
már oly régen
rég élveztem így egy életet

mint nézném fent
– azt az egy –
csillagot,
hogy hullnak alá nappalok,

kint éberen mereng a dallamos nyár,
de itt északon a hóesés jár-bojong
déli napsütésben,

mi lesz, ha kél a nap,
fordulnak bánatba sorok,
s én mégis úgy érzem,
boldog vagyok.

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?