Category: Vers

S még hogy tanulni kell, fejleszteni magad,
Mint homokban megsült, nyári bogarak,
Álldogálsz mezítelen, előtted egy nő,
Hatalmas kihívás, és elitélendő!

S még hogy tartanod kell valamihez magad,
Mint sártenger tavasszal lábaid alatt,
Futkározik fejedben idegesítő
Gyilkos, vad szándék, mely kivitelezhető!

És meghívnak tartalékos
Mindentudó, hamiskás életre,
Feszítek szétgörnyedt medve
Énekre, s táncolok!

„Iszom, beaszom,
Mint három szamár,
És csak nézek,
Hogy most hallgatnom
Kéne, kellene!”

Nagy kövek lettünk.
Elsőre nagy kövekként indultunk neki,
Elhagytuk erős, oltalmazó hegységünk,
S ittas állapotban egy heves folyóba
estünk.

Kavicsok lettünk.
A folyó erős sodrása megkoptatott,
Összezúzott, megtört mindnyájunkat, s hegyünk
A végeláthatatlan, bús messzeségbe
vegyült.

Sóderhegy lettünk.
Utaztunk, vitt minket a sodrás, és néha
Alkonyatkor a csillagokkal pihentünk,
Nem alhattunk, muszáj volt haladnunk,
mennünk.

Porszemek lettünk.
A víz megkoptatott, elnyűttük kő-külsőnk,
Az üres világban megnyugvást kerestünk,
De mindenünk hátrahagyva a tengerhez
értünk.

Várod, hogy te legyél az,
Ki először neveden szólít,
Nézed az ajkad, mikor
Hív, mikor nagyot lódít,
Mikor várod már, hogy legyél,
hogy vagy!
Nem akárki,
Magad közül
A leghatalmasabb!

Egy cigaretta esne most igazán jól!
Cigarettára rágyújtó, kávézó angyalok,
Figyeljetek!

Soha nem tudtam láthatatlan szeretni, nem tudtam
imbolyogva a nyárra nézni;
Várom, hogy felgyere.
Kinézve a magaslatok üres utcáira, párnám
Hitét élvezve átfordulni jobbomra,
Várni, hogy a karóra üsse el az időt,
Nézni perceket hamuba esni, és forrón,
Átölelve nevetni valami egészen máson.
Valami új, igazhitű álmon
Ülni, s várni, hogy felgyere.
Egy csésze kávé,vagy egy forró tea izgalma,
Hűs derűre nyújtana okot,
Beszéd, és izgalmas áradat.
Várom, hogy felgyere.
Ha csak egy percre pontosan megfogalmazott
Világ ábrándjairól beszélni, akár egy köszönést
Megejteni ebben a lidércektől duzzadó hamis világban,
Akkor várom, hogy felgyere.
Csak egy sétára a parkba, hogy legyen kivel menni,
Hogy a lépcsőt ne egyedül kelljen követni,
Várom, hogy felgyere.
Ha csak a modern kultuszok internetes
Mezsdjébe, várom, hogy felgyere.
Hogy adjon hangot a gép, hogy rezzenjen a telefon,
Csak egy percre gondolom,
Várok, hogy itt legyél.
Messze igazak álma mellett,
Gondolatokba temetkezve imám
Keserű száj ízére költeni egy verset,
Így közben várni arra, hogy itt legyél.
Már nem is kell feljönnöd, megyek én hozzád.
Át a lépcsőkön, sietve, botlásokat színlelve,
Várni, hogy csak gyere.
Hogy ott a parkban, ketten egy mosollyal éltetni valami szép fát,
Valami igazán csodás madarat nézni,
S közben nesztelen a partvidéket
Csodálattal tölteni.
Várom hogy felgyere.
Várok, mivel az órák múlnak, széttaposnak,
Kecses percei combon rúgnak,
Mert a momentum rejtelme
elhidegít egyedül.

Legyen szép napod,
Legyek az, ami
Amúgy sohasem
Vagyok!

Jó! Most tényleg igaz leszek,
Bár szerénységem ezt nem,
Nem engedi szárnyalásig telni,
De porzik utánam a szerelem
Végszava, mint a nap ellenálló
Sugara a déli hegyek párás
Fellegében,
Tűnődik a szívem, miért szeretnélek,
S mégis!

A szürke égnek borostás alja
Tekint részegen, a támadástól félve,
Hogy valaki őt onnan leszedi,
Leakassza végleg!

Letépve, mint falról édes kedvet,
Úgy hullott mindenki,
Mint dühös vad emberi kéz által,
Van még szomjúság,
Gondos is a bánat,
Eltalált nehézség
Mászik fel a fára.
Sürgős baglyok jönnek,
Nem birok aludni,
Elszenderült minden,
El kéne taposni
A csikket.