kettészelt

árnyak lépnek fel

ki üríti ki
ha
eltévedek
ki jön vissza
ért
em

értem hogy mellé
kell állnom
és szépíteni hasonmás lelkem

hogy a ma a tegnap
létezése ellenére legyen
természetes

vagyok
ha a halál
útjában

kettészedve

egy aki elém
áll

és egy ki hálát mond
nem talál rád

elveszik lelkem
egy mélységes mély
kegyelembe

vetett hit

által
érte
megkérlek
menj

és én
alszom míg újra
fel nem
kelek…

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?