Krisztus-tagadás

Nem vagyok kegyeltje semmilyen sorsnak,
Se igazinak, se nagynak, sem éppen aprónak.
Nem vagyok szolgája egyetlen istennek,
S nem vagyok prózája saját kellememnek.

Nem vagyok hittel, mert elvették tőlem,
Istennel töltött perceim bennem
Vannak.

De nem kérdi senki,
Ki vagy te?
Hiszel-e még a mennyekben?

Hát nem.
Nem úgy tudom már, hogy vannak ott fellettem,
Hiszem az anyag múlását,
S köröttem apró tengerek
Mélabús korgását
Érzem.

De nem látok,
Mert vakságom eltakarja,
Ha van.

Hát add uram vissza a hitem.
Add vissza,
Mit elvettek tőlem.

Jöjj! Jer velem,
Hadd nézzük együtt
Az anyagnak múlását,
S tengeren együtt feszítsünk vitorlát!

Ó! Mondd!

Szeretsz-e engem?
Hát szeretlek.
S szeretsz e jobban engem?
Mindennél! Felelem.
És szeretsz-e, szeretsz-e engemet!
Hát míg élek, és halok, én addig szeretlek.

Szeretlek.

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?