Rágyújtok

Rágyújtok,
Cigarettám zabálja
A levegőt.
Le kellene tennem örökre,
De nem megy.
Mintha a pillanatot ragadná
Ki, és adná vissza nekem.
Vagy netán tuborg édes
Sörízére akarnám szívni.
A bor nem alkot bennem,
Inkább csak szól hozzám.
Mellé komor érzések
Mély értelme hagyja el
A szám. Mintha tudnám,
Mit mondok.
Mintha okosabb lennék ezernyi
Jogásznál.
Hát persze.
Mit tudnak ők az életről.
Csak ültek egy padban,
S tanárra meredtek.
De egyenként biztosan
Mindegyik sokat ér,
De együtt nem mások,
Mint hazug emberek
Másokért.
Értem is.

A cigaretta viszont csak ég,
Csak halmaza változik,
S lesz enyém.
A semmi. Vagy netán tényleg
Szorgosabb a tüdő
Szűkülete után.
Talán azért zilál.
Megfagyott bennem a füst.
Kátrány, és feketeség
Eszi most testem.
Én mégis
Elteszem.

Bor, és cigaretta kavalkádja,
S ha már nem kell a bor,
Sört iszom.
Abból is csak egy kortyot.

Nem kell a földi halandó
Ének, most hallgatok
Egy felettébb merész zenésznek
Kijelentett hangot.
Fecskémet hívom,
Mindjárt,
Csak előtte
Még meggyújtom
Cigarettám.