Szavaid mindig bennem élnek

Sok itt a felhő,
Már nem férne egy sem,
Hogy az én fejemre
Viharát eressze,
Engedd csak hozzám,
Ne legyen feletted,
Lássad inkább a napot,
Láss helyettem, kérlek,
Általad látok én,
S általad élek.

Mint alakul az élet,
Ki tudja már,
Senki,
Mint szavaid zengenek,
Úgy hiszem,
Érzem,
Szavaid fülembe mindig
Vissza térnek,
S örökké bennem él,
Amint Te mosolyogsz,
Amint a felhőket
Magadhoz
Láncolod.

This Article Has 1 Comment
  1. mészáros tímea

    Nem adok a felhőimből,
    van neked is elég,
    sok is,
    nagyon,
    s holnap talán
    szárnyra kapok a széllel,
    hogy én magam
    űzzem el őket,
    el a semmibe,
    hogy ne maradjon egy sem,
    mert ha magam
    nézem őket távolodni,
    ígérhetem,
    lesz ott csata,
    tán háború is,
    mert haragszom rájuk,
    haragszom nagyon,
    és esélyük sincs,
    várj csak,
    várj nagy hittel,
    megszégyenülve
    majd visszavonulnak mind…
    S én bátran mondom
    majd szemükbe,
    hogy húha,
    csak nem azt hittétek,
    hogy egy ilyen
    igaz háborúba’
    vizipisztoly-testetekkel indulva
    sokáig húzhatjátok.
    Szelek szárnyán,
    nap hevével
    győzünk mi,
    kik indultunk
    valami nemesebb,
    méltóbb nevében…
    hát csak bízz,
    bízz végig,
    meglátod majd,
    szárnyalsz még az égig,
    csak fel ne add.

Vélemény, hozzászólás?