Ha bolygó lennék,
Csakis a Föld,
Mert Te a bolygók közt
Csakis a Nap.
S úgy vonzanálak
Gravitációmmal,
Hiába vonzalmad
Nálam sokkal nagyobb.
Ha bolygó lennék,
Csakis a Föld,
Mert Te a bolygók közt
Csakis a Nap.
S úgy vonzanálak
Gravitációmmal,
Hiába vonzalmad
Nálam sokkal nagyobb.
Ott voltam,
Ott a nagyvilágban,
Ha tudtad volna,
Tudtam volna én is,
Róttam volna az utcákat.
Így befejezem helyetted,
Mert Te nem teszed,
Pedig van folytatása
A versednek.
S most itt vagy,
Hallom édes hangod,
Bár most ismerve rovom az utcákat,
Hogy a világnak
Hírül vigyem:
Emberek! Más nem érdekel!
Ismertétek őt,
De meg nem mutattátok,
Láttátok őt,
De most csak én,
Csak én nézem
Két szemében
Meglapuló
Hangos tekintettel.
(Ima Imréért, mely egy kedves kis történetből alakult címmel nyitható. Az eredeti megszólítás Imre felé, „Mert Te aztán egy ökör vagy! Ugye?)
Most, hogy minket fentről figyelsz,
Akár csak egy angyal, Vigyázz ránk!
Most, hogy te ott fönt vagy,
Kiabáld ÖRÖK nagy hanggal,
Hogy még a földön is mindenki
Hallja,
Mily nagy hangod van,
Mindent beterítesz,
De azért szólj pár szót az érdekeinkben.
Igyál drága bort a legszebbik pohárból,
S amit már nem tudsz meginni,
Küld el nekünk,
Had jusson ki nekünk is
A mennyországi kupából.
Ámen