Puffanás, halk tompa puffanás
Szívemben a nyugalom árnya ásít,
Belém lépett a holnap
Szunnyadása,
Hogy vagyok,
Vakon,
Mint szememre húzott élénk
Láp-lepedő,
Szunnyadok,
S hullok alá a világ
Porának,
Hogy vagyok.
Vagyok sírja
A vihogásnak,
S írja belém
A suhogásnak gondtalan
Lelkét a lélek,
Hogy félek,
Hogy nincs
Tovább.
Gond.
Feledés.
Álom.
Port
Hullat rám a nagy,
És sérthetetlen.
Gond
Nélkül vagyok
Egyedül,
Míg elszenderül
A lelkem.
Mentem.
Megyek…