Végülis? lehetne ez is egy dal

Ha itt lennél, és virág helyett
kék ibolya,
állni helyett ülve, és kocka lenne a gömb.
Álmok várnak rám, a ki nem mondhatatlan,
s nini ott
egy árva kis madár,
átment az útnak röpke pilláján,
de félve, mert ő félt is néha sokat.
A teringettét, megint más gondolat
jött,
Mikor a buszra egy „alkesz” beköszönt,
s te ott voltál némán, a kismadár szólt,
Ha nem kéne önnek, kérném az aprót.
És a részeg felszáll, hogy kijöjjön a rímje,
egy szerény szónak talánya a nem oda illőbe.
átkarol egy furcsa
érzék nélküli szem.
Az „alkesz” figyel.
Néz és vár, szórja az aprókat,
a kismadár az útról egy bélyeget nyalogat.