Nem vagyok

Ha nem, akkor
Most miért a
Létnek kamionjára
Pakolod a lírát,
S teát iszva
Mormol egy imát
A toll,
Már nem vagyok
Sehol.

Ami van, az
Kies lét, ceruzaelembe
Préselt energia,
Kiszabadítanám,
De vele nem
Bírna az
Emberiség.

Hazudtam én valaha?
Igen, az egész életem
Hazugság, csorba
Vasoszlopok
Példázataként
Rozsdás zászlórúd,
Szakadt zászlóval.

Barangolás

Nem találok oda,
Nincs dzsipíeszem,
S flancos noteszbe
Jegyzett utcanév
A tábla,
Talán hátba kéne
Vágni az istent,
Nyakon a járókelőt,
Hogy ott van.

A buddhizmus áldozatait
Sajnálva alkotok
Rám nehezedő térképet,
Beleírom,
Hol jártam,
Hol meg nem,
S most egyedül
Vagyok erős.

Legyengít a nátha,
Rossz valakivel
Bezárva egy testbe,
De ez jutott,
S eltévedek,
Bárhol is voltam,
Nem találok vissza.

Nem önelemzés

Kérdeztem magamtól, mit képzelek magamról. De képzetem, úgy hiszem meghalt. Nincs véleményem. Persze én vagyok a 21. század legnagyobb költője, és úgy hiszem, nincs, aki írásával felülmúlna, mégis mindig az a tévhit gyötör, hogy nem tökéletes az, amit írok. Annyira nem izgat, mit szól a másik, és mi a véleménye a társadalomnak rólam. Kiképzés az élet. Én már túlképes vagyok…

Előzékeny, és hirtelen fellobbanó. Vagy akár csak érzékeny, és sérülékeny, de mindemellett kicsit azért mindenható is. Félek önmagamtól, mert sokszor elhiszem azt, amit gondolok. Bemagyarázom önmagamnak a jót, vagy akár a rosszat. De legfőképp a rosszat.

Mára ennyi…

Absence

Varázslat árnyalta be szívem, kápráztam,
S minden hangom a múlté lett.
Erős idegzavar lépett
Fel az agyban,
S most elhidegülve vagyok
Mindenhol.

Nem vagyok otthon
Sehol, s a holnap
Már tegnap elmúlt,
Nem vagyok magamnál,
És másnál,
Most nem tudom, mi van,
Egyedül vagyok,
Zavar, és tudatlanság
Erős abszintjét
Iszom,
Mi fejbevág.

Homeopátia

Homeopátiás kezelésbe fogtam. Vagyis hogy engem kezelnek. Dr. Havasi Marianna doktornő kezei alatt próbálok meggyógyulni. Ha ez lehetséges, lelki bajaim ápolásába fogtam. Megzuhantam, s most kell valami, ami elhiteti, van kiút. Lehetséges-e egy ilyen kezeléssel rendbe jönni valamennyire.
A MHOE Homeopata oldalon többet meg lehet tudni erről a dologról. Érdekes, és érdekessé vált számomra. Mindig kerestem az emberi érzelmek szándékait, és gondolatát. Egy kellemes beszélgetés közepette adhattam ki magamból azt, ami bánt, s kaptam olyan információkat, melyek előbbre vihetnek életem zugbajos dolgain.
Rejtett vénáim, ironikus, talán egy az egyben komikus életem hídjaira másztam fel az este, pedig tegnap kezdtem.
Igaz, már 4-5 éve részt vettem ugyanitt ilyen kezelésben, s akkor lelkileg úgy éreztem, minden rendben. S most az elmúlt események törései rádöbbentettek, mégsem. Nem biztos, hogy az esemény hozta ki ezeket, mind inkább csak felnagyította a problémáim.
Rájöttem sok dologra, és kíváncsian állok a helyzet előtt.
Próbálom majd végigvezetni, mi is játszódik le bennem a kezelés alatt. Az álmom leírása is ebből adódik, hiszen próbáltam leírni, milyen lelki, alfa dolga volt a történéseknek.
Megpróbálom közben megfogalmazni, s a végén egyben leírom mind a véleményem, mind a történéséket, érzésemet közben.
Van pár dolog, amiben még kételkedek, de amúgy teljesen hívőként állok a gyógymód előtt.

Várom…

Rém-Álmok

“Fölfelé hágtam, tovább, tovább, álmodék, gondolkodám, – de minden nyomott. Beteghez valék hasonlatos, kit elfáraszt gonosz kínja, és kit álmából még gonoszabb álom ébreszt föl.” /Friedrich Nietzsche/

Valahogy egy hónapja kezdődhettek rémálmaim. Jobban fogalmazva álmok, melyek besorolhatatlanok. Nem tudom, mit, és hogyan lehet értelmezni, de megpróbálom kifejteni ezeket. Üresség, és kitaszítottság érzésem kicsit alábbhagyott, de még nem tudom, igazán mire véljem a dolgokat. Vannak kristálytiszta álmaim, és vannak olyanok, amelyek csak jeleneteket toboroznak fel, és olyanok, melyekre egyáltalán nem emlékszem.
Az első komolyabb rémálom egy olyasfajta tököli affér volt.

Tehát. Tököl városában voltam, de nem ma, valahogy az 1900-as években, hiszen a dolgok nem úgy voltak, ahogyan ezt megszoktam. Nem sok ház, földutak, és valamennyi dolog hasonlított, de mégsem. Emlékszem, hogy Egyik ismerősöm házában voltunk, de a ház régi stílusban volt felépítve. Fehér, gangos parasztház. Gyönyörű udvarral, és az ablakból kitekintve fényes világosság volt. Esküvőre készültünk, s én voltam a vőlegény. Tudom, ez nem konkretizál, és érthetetlen is, de valamit mégis jelenthet. Vártuk valamire, de nem tudom, hogy konkrétan mire.
Egyszer csak kaptunk egy telefont. Telefonáltak. A régi korok hős szakában. Nevetséges. Kérdeztem, mi történt, mert aki felvette – nem ismertem fel – furcsa arckifejezéssel konstatálta a hallottakat. Mondta, kedvesem, menyasszonyom üvegmérgezést kapott. Igen, ő Fecske, hiszen, tudtam,. és így éreztem álmomban is. Tehát felborult az autóval, mert üvegmérgezést kapott. Felpattantunk hát egy szekérre, és mentünk felé. Mentünk, hogy odaérjünk, de soha nem értünk oda, mivel kedvesem mondta, most fel kell kelnem, tehát felébredtem. És otthon voltam. Nem tűnt fel, hogy még álmodom, és csak a helyszín, és a korszak más. Az sem volt az igazi, hisz házunk teraszán még nem volt korlát, s a fellegek tiszta levegő zaját keltették.
Álltunk házunk teraszán, édesapám, aki nem is hasonlított valós, mai apámra, édesanyám, aki szintúgy, s mellette nagyapám, akit persze láttam életem során, de sok viszony nem fűződött hozzá.
El kell mesélnem itt róla pár dolgot, hogy valamennyire érthető legyen nagyapámmal való álmom. Nem ismertem őt, pedig egy faluban éltünk. Ő édesanyám apja, akivel Bákómmal való házasságukat szenvedésben élték le. Nagyapám, Dikóm részeges, alkoholista volt. Sok mindent hallottam róla, de egyszer nem hallottam olyat, hogy édesanyám haraggal gondolt volna rá. Szerették őt, de ez viszont nem volt igaz, hiszen soha nem kereste viszont gyermekeit, unokáit. Mikor a gyárból, ahol dolgozott, elküldték elvonóra, egy év tiszta idő jött. Ahol nyugalom, s előreláthatóan békés családi állapot kezdet kialakulni. Mikoris egy év után egy nőért szó nélkül elhagyta a családot, s többé már soha nem nézett vissza. Mások, akik ugye az új családja volt, ezt úgy hallották, hogy az én családom dobta ki őt. Dehát erre megrendíthetetlen bizonyíték van. Egy levél, ahol leírja véleményét, és megmondja nekünk, soha ne is keressük.
Talán a sors iróniája, hogy látott minket felnőni, s azt a mérhetetlen szomorúságot szemében soha nem felejtem el.
Valami ilyesmi volt az én családom rövidke előmenetele. Tehát visszatérve oda, hogy álltunk ott a teraszon, s én néztem Dikót, ahogyan vigyorog rám. Én kérdem a mellette álló ismeretlen nőtől, hogy “Ő a Bruszt Dikó?” – s jött rá a felelet a nőtől: “Igen, ő a Bruszt dikó! Igen, ő a Bruszt dikó!”
Én néztem görcsös, vagy nem is tudom, olyan rémísztő mosolyát, és mondtam: “Nem, az nem lehet, ez csak egy álom, s most fel kell kelnem, Kelj fel! Kelj fel!” – kiabáltam. Ekkor már emelkedni kezdtem a z ég felé, és letekintve láttam őket. Néztem, majd felkiáltottam: “Szeretlek Imre!” Bár lehet, hogy külön, mintha üzenet lett volna, hogy “Szeretlek! Imre.” Ezt nem tudom, mert ekkor felébredtem. Azt hittem ott halok meg. Félelmetes volt, és iszonyatosan fájó képek lebegtek bennem. Azután már nem tudtam elaludni. Hajnali kettőtől kezdve Ébren ültem, és elmélkedtem ezen. Mit is jelenthet.

Ezelőtt csak egyszer, vagy kétszer álmodtam, de azokat nem nevezném rémálomnak. Az egyik az, amit Imre temetésének napján álmodtam. Egy szoba, ami telis-tele volt emberekkel, mintha egy összejövetel lenne, egy nagy családi banzáj. Olyan nyugalom volt a szobában, melyet a földi lét során csak valami LSD-vel, vagy ópiummal tudtam elérni. A gyönyör, és jóság szigetének nevezném. Én nem voltam jelen, úgy éreztem, mintha egy felvételt néznék. Érdekes, és szimpatikus helynek tűnt. Jobban mondva örök szimpátiát keltett bennem. Imre egy öregasszony, nő combjaira fektette a fejét, aki kezével simogatta, s ő mosolygott lehunyt szemekkel, s nyugalommal aludt.

Jó volt látni őt újra. Ezekután úgy álmodtam vele, hogy álltunk a teraszunkon, mint anno volt szokás, és cigarettáztunk. Ő cigarettát kért, s mi mondtuk neki Veres Imre barátommal, hogy mostmár jó lenne, ha te is vennél, mert mindig minket húzol le. Az igazság az, hogy ehhez is valami jelentőséget kötnék, hiszen a valóságban mindig mi kértünk tőle cigarettát.

És akkor jött ez a hosszú, legszörnyebb.

Azután pár hete ismételt rémálom gyötört. Próbálok mindenre visszaemlékezni, de nem tudok. Érdekes volt, hiszen valamilyen rendezvényen voltunk, ahol én már visszavonultam a szállodába. A szoba ágyán hason feküdtem, s próbáltam felhívni Fecském. Nem vette fel, ezért aggódtam. Maj kis idő elteltével már Karonöltve, derékfogva sétáltunk valami ismeretlen utcán. Megálltunk valami csomópontnáél, ahol nagyobb társaságf beszélgetett. A társasághoz csatlakozott két ember, akik kötekedtek. Mikoris elkezdték őket kergetni, az egyik elszaladt, de a másikat ütlegelni kezdték. Ütötték, verték, majd az is kiszabadult, és szaladni kezdett. Nekiütközött egy busznak, ami épp a sarkon kanyarodott be. A busz megingott, valami rajzfilmes ingással, s az egyik oldalára akart borulni. A férfi a busz alá esett, mikoris láttam, hogy rádől a busz. Én elfordultam, s mondtam Fecskémnek, szaladjunk, menjünk innen. Éreztem a testemre csapódó velő, és húscafatokat. Kérdeztem Fecskét, mi ez, s már azonnal mondtam neki, ne mond, nem vagyok rá kíváncsi. Tudtam, mi az, s rémületet keltett bennem.

A félelmeim úgyis utolérnek, s ezért megpróbálok már nem félni semmitől.

Orosz Kóp

Soha nem izgatott a horoszkóp. Régen még azt is elhittem, hogy az valami orosz nagyító, mert valaki egy viccet mesélt erről. Nem értettem, de belenyugodtam, hogy az oroszok azzal nézhetik az eget.
Félreértés ne essék, ma sem hiszem el, amit ír. Most hallgattam a rádióban egy felvetést. Semmi érdemleges, csupa pozitív, meg érthetetlen…
Volt egy mondatom, amit anno, még előző életemben fogalmaztam meg.

A nő az, aki húsz éves koráig olvassa a horoszkópot, harminc éves koráig feldolgozza, és utána már csak úgy jellemzi magát, hogy: Tipikus Rák vagyok.

Nem értem a lényegét, és azt sem, miért kell valamit meghatározni, és az asztrológia milyen portfólióval mondja ki, hogyan formáljam az életem. Ismertem, ismétlem, ismertem olyan embert, aki mindent elhitt, és csak azért hagyott el embereket, bántott meg másokat, merta horoszkópja kimondta, ne álljon szóba skorpiókkal.
Nem is beszéltünk utána.
Érdektelen ember az ilyen. Persze sokan olvassák, de legalább nem veszik komolyan a dolgokat. Mondjuk vegyünk alapul két embert, véletlenszerűen. Találkoztak, az egyik legyen mondjuk oroszlán, a másik szűz. Ezt tényleg csak kidobtam a fejemből. Tehát keresek most egy párhoroszkópot.

(kis idő múlva…)

OROSZLÁN (férfi) – SZŰZ (nő)

A Szűz tudja leghatékonyabban felbosszantani az Oroszlánt. Akadékoskodik, az Oroszlán pedig ezt nem
tűri. Képtelen elviselni, hogy a Szűz naponta darabokra szedje, s újra összerakja. Emellett a
Szűz tiszteli és csodálja párja örök lobogását. Ha van rá halvány remény, hogy a Szüzet annyira meghökkenti az Oroszlán, hogy végül is átengedi az uralkodó szerepet, tartós kapcsolat lehet, de a kockázat elég nagy, és kérdés, megéri-e? A
Szűz visszarángatja az Oroszlánt a Földre, nem hízeleg és nem rejti véka alá véleményét. Az Oroszlán a szexben is túl hidegnek találja a Szüzet.

Bármit írok be az összehasonlításba, mindíg az jön ki, hogy leghatékonyabb, legjobb, és legtökéletesebb…
A másik véglet pedig az, hogy legrosszabb, legbosszantóbb, és mégis mit képzeltek, hogy megpróbáljátok…

Nézzünk egy másikat…

Na ez érdekesebb:

OROSZLÁN (férfi) – BAK (nő)
Ha filmet forgatnánk róluk, az lehetne a címe: Izgalmas jelenetek a hálószobából. Idővel ha a Bak kiszámítja, hogy mennyibe kerül neki ez a kapcsolat, drágának találhatja, és könnyen felbontja a szerződést. A Bak főhős, túlságosan lassú, befelé forduló és nehézkes a tevékeny, lobbanékony hősszerelmes mellett. A filmben szerepel egy házasság, mely
valószínűleg bővelkedik vérmérsékletük különbözőségéből adódó fordulatokban.

Érdekes, végre nem egy olyan, ami… költő a gyerek, aki megfogalmazta…

nézzünk egy harmadikat…

Összeillek-e én azzal, akit szeretek:

SKORPIÓ (én) – RÁK (Fecske)

Ideális házasság, el nem fáradó szexuális kapcsolat. A Rák tökéletes társ a Skorpió számára, mert nem óhajt szembe szállni párja akaratával. A Rák meleg otthon teremt, naivsága miatt figyelmen kívül hagyja a Skorpió szerelmi kicsapongásait. Egyaránt igénylik az érzelmi és anyagi biztonságot.
Nagyszerűen kiegészítik egymást, kapcsolatuk többnyire megbonthatatlan. Két vízjegy, kombinációja eszményi. Ösztönösen, mélyen megértik egymást. Közös vonásuk az, hogy mindketten átlényegülnek a nagy szerelemben.

Hmm… nem hangzik rosszul…

Fordítva?

RÁK (Fecske)- SKORPIÓ(én)

Ebben a kapcsolatban a Skorpió kezében van a gyeplő, és ez jó lehet. Eszményi kapcsolat. A Skorpió birtoklásra és uralkodásra törő, szenvedélyes természete kiválóan megfelel az érzékeny Ráknak. A Skorpió ereje, határozottsága a határozatlan Rákból sikeres embert csinál, míg a Skorpió érzelmi biztonságot kap a Ráktól, ami nagyon fontos, mert mindkettejük életében a központ az otthon. Erotikusan is ragyogóan megértik egymást. Az állatöv két legbizalmatlanabb jegye, mégis megtanulják, hogy számíthatnak egymásra, és a köztük lévő összhang igen magas fokra fejlődhet.

Hmm… egyre jobban tetszik…

Végül is elmondhatjuk, el lehet játszadozni ezzel, de vége sohasem lesz. Akárhányszor próbálkoztam, mindig más, és más dolog, amiben nem, vagy igen…
Talán a szerelem az egy olyan dolog, amit nem lehet irányítani, s azzal kapcsol össze, akit tényleg tudunk szeretni.
Nem nagyon izgatom továbbra sem magam ezen, megpróbálom kiszorítani az életemből, és megmaradok a sikeres haladás útján…

Próbáljunk meg annyira nem odafigyelni ezekre a dolgokra, s álljunk azért szóba még akár egy skorpióval is.

***
Összehasonlítások: Párhoroszkóp

Éljek

Lebegek,
Akár a Marson lennék,
Hatalmas kezeivel
Jön felém a
Vég.
megkérdezném,
De hangom is
Pici.

Asztronautának
Készültem,
Mikor ide a Földre küldtek,
Csak nem tanultam meg,
Hogyan kell éljek.

Hétfő

Még fáradtabb a lélek,
S még kiabál a szél,
Csapja fejem a levegő.

Hétfő van,
A kéz szorítja
Tollam,
Úgy sajnálom,
Hogy hazudtam.