S átfordultam

Görnyedten ténfergett nagyapám a lámpásával a holdfényben. Én néztem az ablakból, s integettem neki. Ő benézett a szobába, közben úgy tett, mintha nekem mosolyogna vissza. Ez a pillanat számomra melegség volt. De egy pillanat múltán valami azt súgta, fordulj meg, s hátam mögött egy hatalmas kiterített farakás állt. Visszafordultam, és sírva nagyapám karjaiba akartam fordulni. Ekkor viszont előttem hatalmas folyósó torlódott végig, míg szemem látott. Próbáltam figyelmeztetni nagyapám, hogy elnyelte a folyosó, de nem láttam sehol. Futni kezdtem. Fáradságom a térdemben kezdett mozogni. Le kellett ülnöm. Lehajtottam a fejem,. s mikor újra felemeltem, körülöttem a hatalmas pusztaság burjánzott. Teli délibábbal. Ritka eset ez, mikor egy szikkadt földön ülve elkezded nézegetni, mi tartja félelemben képzeleted. Sikítani kezdtem, de ekkor tüdőm megszakadt. Nem érintkezett többé a levegővel, s kisiklottam az életből. Egy másik úton kezdtem el haladni.
Ekkor erős vágyat éreztem, hogy megcsókoljam a nőt, akit szeretek. Átfordúltam, s a vállára adtam egy csókot. Mályen aludt, s mosolygott.
Ezekután lehúnytam szemeimet, s álmodtam tovább!

Tábortűz

Lépésről lépésre halad az idő! Valaki a tenger felől elereszt egy halat, közben nagyokat kiabálva a szemembe néz! Nem érintette meg úgy a lelkem, hogy ne feledjem, de az igazság az, hogy valami akkor jelen volt. Így utólag nem tudom megmondani, mi. Talán valami istenség, de lehet, hogy csak egy szivárvány tolongott a háttérben, csak nem vettem észre.
Pislákolt a tűz, s egy kelemetlen hang a fülembe súgja: “Kettérepedt a fa, amit az előbb a parázsló kazalra dobtál!” S én boldogan visszamondom neki, nem haragszom! A kétéltű szörnyek pedig lidérces visításba fognak, s anjuk elindul élelemért.
Valaki a sötétből még mordul egy utolsót, aztán elhalgat! “Felfalták.” Említi meg valaki halkan a tábortűz mellett.
Én voltam!