Élénk, finom hangon kérdem,
Hol vagy?
Érdekes, miként eltűnik a hang,
Csak a csend marad,
Mint visszafeslett zörej.
Kihúzom lepedőm,
S fekszem a födnek korhadt testébe,
Halott vagyok,
Régen halott.
Temetnek,
Hát hagyjatok.
Hagyjatok elmúló
Könnyzáporban
Engem.
Hagyjatok.
Hagyjatok szomorú sorsra,
Földbedobva,
Mint kit szerettek,
Hagyjatok.
Hagyjatok felettem keresztet,
Mint kit úgy ismertek,
Isten szerette,
Hát hagyjatok.
Hagyjatok el,
Békén nyugodni,
Mind, kik ott sírtok,
Menjetek haza,
Ujjongjatok!
És hagyjatok
Rólam magatokban
Képet,
Hogy lássatok,
Ha emlékeztek
Éppen.