árnyak lépnek fel
ki üríti ki
ha
eltévedek
ki jön vissza
ért
em
értem hogy mellé
kell állnom
és szépíteni hasonmás lelkem
hogy a ma a tegnap
létezése ellenére legyen
természetes
vagyok
ha a halál
útjában
kettészedve
egy aki elém
áll
és egy ki hálát mond
nem talál rád
elveszik lelkem
egy mélységes mély
kegyelembe
vetett hit
által
érte
megkérlek
menj
és én
alszom míg újra
fel nem
kelek…