Vállalt folytonosság,
Hiábavaló vétek.
Igazmondásba torkolló
Hullámos évek,
Jöjjetek.
Vagy ne.
Ha kell, harapjon sárga
levéllel a virág,
Ússzon hátán a fodrozódottság,
s kellemes villám égesse
karom,
Ha van rá
alkalom.
Élénk vízben kellő tapintat,
Tapintatosság fellengző
rombolása vagyok,
Ha van rá alkalom,
s te is, te is úgy látod,
Várok.
Eltörpülő lélegzet szívja
hallkan a füstöt,
Viták zuhannak alá,
s közben szétesik a
köröttem,
s körülötted üvöltő
messzeség.
Vázlatos rajz,
Mint maga az élet,
Nem tervezhetsz vele,
nincs benne kényszer,
Csak apró magok,
apróbbnál apróbbnak látszó,
de annál diadalmasabb alkalom,
Hogy eléd állva újra,
Újra legyen föld, s kenyér.
Akkor már mindenki megél.
Akkor már mindenki,
Az is ki ír,
az is, ki remél,
de legfőképp én,
aki semmit sem tett,
semmit sem tesz ezért.