csönd van

csönd van és csöndben
csak én vagyok.

csönd van és csöndben
csak én vagyok.

csönd van és csöndben
csak én vagyok.

várom, hogy szóljon de
csak én vagyok.

eltűntem a sarkon,
befordultam,
s közben láttam
valami világ vége
szindrómába fordult
részeges kocsmai
alakot,
ki így szólt:

csönd van! – és csöndben
annyit mondott – áh
csak én vagyok.

 

pesti utcán

egymagam

lépdelek sárga
foltos tengeren

szikrázó gyöngyszem a belém
írott kék szó

fénylik a nap
ha nem lesz
ki ráborulva
énekel
felém

egyedül
ki képes átvészelni

csak kettesbe fonódott
hangok ritmusára
dobban a félkészre írt
dal

hát jobb
ha elhallgat
a messze koppanó
lépések szaggatott
algoritmusa

jobb
ha
elhallgat