Beküldve:

Kit tegnap temettek

Élénk, finom hangon kérdem,
Hol vagy?

Érdekes, miként eltűnik a hang,
Csak a csend marad,
Mint visszafeslett zörej.
Kihúzom lepedőm,
S fekszem a födnek korhadt testébe,

Halott vagyok,
Régen halott.

Temetnek,
Hát hagyjatok.

Hagyjatok elmúló
Könnyzáporban
Engem.
Hagyjatok.

Hagyjatok szomorú sorsra,
Földbedobva,
Mint kit szerettek,
Hagyjatok.

Hagyjatok felettem keresztet,
Mint kit úgy ismertek,
Isten szerette,
Hát hagyjatok.

Hagyjatok el,
Békén nyugodni,
Mind, kik ott sírtok,
Menjetek haza,
Ujjongjatok!

És hagyjatok
Rólam magatokban
Képet,
Hogy lássatok,
Ha emlékeztek
Éppen.

Beküldve:

Krisztus-tagadás

Nem vagyok kegyeltje semmilyen sorsnak,
Se igazinak, se nagynak, sem éppen aprónak.
Nem vagyok szolgája egyetlen istennek,
S nem vagyok prózája saját kellememnek.

Nem vagyok hittel, mert elvették tőlem,
Istennel töltött perceim bennem
Vannak.

De nem kérdi senki,
Ki vagy te?
Hiszel-e még a mennyekben?

Hát nem.
Nem úgy tudom már, hogy vannak ott fellettem,
Hiszem az anyag múlását,
S köröttem apró tengerek
Mélabús korgását
Érzem.

De nem látok,
Mert vakságom eltakarja,
Ha van.

Hát add uram vissza a hitem.
Add vissza,
Mit elvettek tőlem.

Jöjj! Jer velem,
Hadd nézzük együtt
Az anyagnak múlását,
S tengeren együtt feszítsünk vitorlát!

Ó! Mondd!

Szeretsz-e engem?
Hát szeretlek.
S szeretsz e jobban engem?
Mindennél! Felelem.
És szeretsz-e, szeretsz-e engemet!
Hát míg élek, és halok, én addig szeretlek.

Szeretlek.

Beküldve:

Megtörve

Most miért?
Ki vagyok én nekem,
Hogy elveszítsem,
Hogy elveszítselek.

Van még pár ablak,
Nyitva kerreg a hold,
Pár béna ember figyel,
S egy sánta bandukol.

Hol?

Merre vagyok…
Magamba fordult lelkek
Hada sajog,
Bennem.

Ó!
Ember!

Ellep a hideg,
S forr bennem a vér,
Már megint,
Már megint te hintettél
Rám…

S elhervadtam,
Mint egy bús virág.