Útkeresés érzelmi zavarokkal

Érzelmeim válsága, és váltakozása hihetetlen mértékben kierősödtek. Valamelyik nap teljes letargiába estem, és szomorúságom árnyai már-már éjszakai sötétséggé irányultak. Mostani vasárnap estém pedig hihetetlen boldogságrohamot okozott. Mint egy gyermek az új kerékpárjának, úgy örültem a semminek. Vagy talán nem is a semminek, de minden bizonnyal indokolatlan rohamot kaptam.
Egy LSD élményhez hasonlítanám, bár nem ér még a közelébe sem, de hihetetlen nagy mértékben meghatározó volt. Kiüresedtem egy 10 percre. Érdekes volt szemlélni a látszatot, amint körülöttem lebzsel.
Tegnap vettem be a másik fajta „gyógyszert” aminek az a nátriumos neve van. Már tényleg megjegyzem majd. Annyira fáradt voltam, hogy el tudtam volna aludni, mégis egy pillanat hatására elment az egész, és ott feküdtem 11 órakor álmatlanul. Hajnali 3-ig fent voltam, mert elaludni sehogy sem bírtam. Néztem a tévét, meg olvastam, meg írtam, de nem szállt meg az álom.
Kezdek félni, hiszen érzelmeim úgy rohannak hasba, hogy néha már fáj.
Megtréfál az idő, s nem tudok dönteni éjjel, vagy nappal között, persze az érzelmeim hiúsága által maradok fenn a jövőnek, mégis elhiszem, hogy eltűnök, mint egy rágógumi a földbe süppedve. Nem tudom, minek élek, bár már felfogásaim meglebegtetik előttem az igazak álmát, mégis ez nem cél. Nem lehet az a cél, hogy egy olyan helyre jussak több évtizednyi szenvedés után, ahol valami istenség szeretetébe foszlok. Nem lehet úgy, hogy ugyanazt éljem megint, s reinkarnálódva a földön továbbéljek. Egy felfogást sem találok, mely megrángatná a fantáziám. Hihetetlen érdektelenséggel figyelem már a hívőket. Hinni én is hiszek, de még nem tudom. Nem az, hogy nem választottam, mert a magam vallása megvan. Legalábbis beleszülettem, mégis a kereszténység megnyugtató hatása inkább elhidegít magamtól, mintsem az önismeret útjára vezetne.
Már átértékelve szeretnék leülni isten elé, és megkérdezni, mire jó ez. Mire volt jó annyi szenvedés, és mire világít rá az élet, vagy annak elvesztése. A pokol és menny felfogása egyszerűen abszurd, és nem igaz. Nincs. Egy tökéletes világban nem lehetnek földi ellentétek. Nem lehet valami jó, ami mellette rossz is, és nem lehet valaminek teljesen ellentéte. Ez csak a földi felfogás túlkapása, túlérzékeltetése.
Ha a tökéletesnek van ellentéte odaát, akkor az már nem tökéletes, hiszen annak is hozzá kell tartoznia. És egyáltalán hogy osztják föl a térnélküliséget. Ez időben meg olyan hosszú, hogy értelmetlen lenne megalkotni valamit, amit megunhatunk. Így az örök kárhozat ideológiája szintaktusok, és méla fejtegetések nélkül is leírhatók, hogy nincsenek.

A reinkarnálódás tematikája arra a bizonyos alapeszmére épül, hogy mindig újrakezdjük itt, a földön, s tökéletesedünk. Meddig? akkor is el kell jönnie egy olyan stádiumnak, amiből már nem tudunk fejlődni. Amúgyis a lélek az tökéletes, tehát nem tud megbukni, és nem tudja magát fejleszteni, hiszen tudása megegyezik a kiiktathatatlannal. Így a reinkarnálódás ellentmondásaival együtt is megbukott.

Nem tudom, hogy különböző, afrikai, vagy más törzsi vallások sajátosságai mennyire befolyásolnak, mégis az a legvalószinűbb, hogy a leghatalmasabbról beszélni nem szabad, hiszen nevének kiejtése is aforizmákat, gúnyt, és hitetlenséget okozhat, s legbennsőbb részünkön kell kialakítani a magunk által elfogadott istent, s utána átrágni magunkat a leghatalmasabbon, s megnézni, mely felfogás állhat legközelebb hozzánk. Isten van, és létezik. Csak meg kell találnunk a hozzá vezető utunkat. Nem tudom, ennek nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha megtaníttatjuk magunkkal, hogy igenis, isten az keresztény, vagy zsidó, vagy buddha az, ki fellángoltatja a bennünk rejlő hatalmasságot.

Tehát eltévedtem valami ilyesfajta úton, de rohangálok, és megyek, keresek, és persze írok…

meditációs valóság

kezdettől a vég
szava virágzik kifelé,
sűrű tévedések
meditációs valóságát
vizsgálva szinteket lépek
az élet minden
terén,
s tanulok hibáim
áramvonalas sorsából,
mit a kéz ad,
a szem elveszi.

technikailag megbabonáz,
mégis elméletben már művelni
nem tudom
a valóságot,
s kizárt körökből
tanulom a rosszat,
utcahosszra
megelőz az igaz.

hazug denevérek röpke
sötétjébe ültetem
életem,
s várom a fecskék
felszabadító igazát,
hogy fénnyel söpörve végig
kikaparjanak
lomha barlangom
sötét erdejéből.

nem szólni annyi

még nem késő, még
elhallgathattok,
mert most nem szólni an
nyi,
mintha nem dadog
na a vég.

ker
esem a példát,
hogy jobb belátásra bírjam
az egész világot,
s példa
kép
nélkül
példa
képp mutatom
fel magam,
hogy elbuktam.

vasaltam az ing
em, s messzi híreket
olvasva kezdtem
szaporulatba,
mint akinek
nincs egy sem,
s nincs benne ötlet,
ha én mondom,
ha én hitet
em el, hogy kell,
akkor is ti tudtok
többet az él
etről,
mert én
nem vagyok kegyeltje

az istennek.

vérző aggodalom
bánatát kötöttem
guzs
ba,
s figyeltem apró áramlásait a duná
nak
hogy igenis vannak nagy
szavak,
és vannak bennem rejlő mozzanatok,
de mivel elhiszem,
hogy nem vagyok,
így elmenekülnek
tőlem az an
gyalok.

tiszta, ha
kell tiszta
lelkű maradok,
s megfosztom magam
a múlttól,
s kicserélem önmagam
másra, ne legyek ok
a sírásra,
hogy könnyek nélkül,
érző szívvel
csak előre,
kőkemény
en.

de nem tudom,
mit akar
tok,
így most elnémulok,
s megyek vesszők
paripái után,
a múltba süppedve,
akár egy meggy
a piskótán.

3. A választás

Mély elhatározást hoztak a falu vezetői.
– Itt állunk polgármester, szabadidőközpont, és pénz nélkül. A falu lakói változást akarnak. Indítanunk kell valakit, aki polgármesterünk lesz. – szólalt fel Jóska bá a falugyűlésen.
Jónás, ki igen mámoros állapotban érkezett a központi kocsma bejáratához, hogy megkérdezte, hogy jó helyen jár-e. A faluban három kocsma volt, s ez pont Jónás tulajdonában volt. Kinevették, de folytatták tovább. A hirtelen megválasztott Görbi, ki igen kócosan, és leevett ingben volt jelen, feltette a nagy kérdést.
– Szükségünk van egy polgármesterre, igen! De a látszatot megtartva szükségünk lenne jelöltekre, hogy választhassunk. Tehát kérdem tisztelt emberek: Ki akar a független jelölt lenni?
– Leszek én! Az úgyse szokott nyerni. De legalább rajta lesz a nevem néhány tollon. – Szólalt meg Regge, a falu vadásza.
– Én leszek a fideszes, mert szükségem lenne egy narancssárga lepelre, az asszony mindig azzal nyúz, hogy vegyek már neki, mert abból akar függönyt csinálni. Úgyhogy azzal indulok én. – mormogta Lükepék, a helyi pék.
A nevét mondanom se kell miről kapta. Mindig tetőtől talpig tészta borította, és jókora orra vöröslött a bortól. Enyhén szaglott, és mindig baromságokat beszélt.
– Rendben! – jött a válasz, de már nem lehetett tudni, ki adja a választ, hiszen ekkor zúgolódás támadt.
– Jójó! Ez még nincs papíron, ugyhogy ezen még lehet változtatni! Csönd legyen!
Egyre idegesebben lépett fel a lakókkal szemben Görbi, mikoris kiderült, mi a zúgolódás oka. Elfogyott a bor, és már csak kisüsti volt a kocsmában. Azt meg nem mindenki szerette. Megitták, de kínkeservesen.
Jónás, a kocsmáros már annyira kiütötte magát, hogy az egész kisüsti pálinkakészletett kiadta, így jó hangulatott teremtve a falu közepén.

Így, egymásközt megbeszélték, hogy Börki – a helyi vasutas, aki bakter is egyben – lesz az új polgármester, de csak azért, mert ő nem volt jelen, s így ellenkezni nem tudott. Éppen a jegyzőt szedte le az egyik vasoszlopról. Megemlíteném, hogy egyben ő volt a temetkezési válalkozó is, hiszen annyi balesett történt a vasúti átjárón, hogy odaköltöztették mellé a temetőt, és a halottasházat, ne kelljen sokat vinni a holtakat. Így, már tudta nélkül polgrmester is lett, s most szinte az összes főbb vezetői szerepet betöltötte egy személyben.
Már rohantak is ki az utcára az emberek, kiabálva éltették az új polgármestert.
Már csak az volt hátra, hogy lebonyolítsák a választásokat, s hogy elsimítsák az ügyeket, ne legyen feltűnő az előre megírt választás.

Kezelés megkezdése

Elkezdtem, s most mintha megnyugodtam volna. Soha nem voltam társadalmi ember, de nem is ez késztetett, hogy elinduljak a kezelés útján. Jobban mondva ez nem egy kezelés. Érdekes, hogy csak egy körülbelüli másfél órás beszélgetés után kaptam két gyógyszer nevet, amit 2 hetes ciklusokban kell bevennem. Kedden az elsőt, úgynevezett Ignatia C200 nevű gyógy-készítménnyel kezdtem. Majd ezekután 2 hét múlva a Natrium valami(majd pótolom)C200 nevű készítményt kell bevennem.

A jelenlegi hatások:
Nem tudom, hogy mit kellene éreznem. Van egy kis lelki nyugalom, és néha-néha enyhe bizsergést érzek, s örömmámor fog el. Bár ez az örömmámor igen enyhe, s lehet, hogy e nélkül is kijönne. Van, mikor semmilyen hangulatom van, olyasfajta lelki üresség, és „nincs kedvem semmihez” hangulat.
Hétfőn bevettem, de elkövettem azt a hibát, hogy lenyeltem, így megkérdezés után másnap ismételtem, s elszopogattam. 3 szemet kellett bevinni. Nem sok, de ha használ? A szívem szúrni kezdett, de ezt nem ennek tudom be. Kedden kezdett mélyebb görcsökbe, bár lehet, hogy csak levegő szorult a tüdőmbe, de az nem nyilallna. Régen is volt hasonló, s azt mondják, a szív nem szúr. De mikor nehézkes, és fáj, nem szúr, csak fáj, hát elgondolkodik az ember, mi is lehet a baja. szerintem lelki bajaim miatt jött ki, bár nem vagyok orvos, de az is valószínű, ezt mondaná.

A lelki nyugalmam, és hihetetlen ürességem váltakozása, mellé ez az enyhe, néhol erős mellkasfájdalom egyenlőre az agyamra megy.
Meglátjuk…

dunához

Mintha ma más lenne
A levegő,
A folyó szellemisége
Megszűnt,
S nincs tovább,
A csend ül,
S csendül
Bennem a lét.

Harangok dalolnak
Tornyok fellegében,
S mint délhez illő
Nóta, ennek nincs
Vége.

A busz késve ért
A révbe,
De a duna szalad,
Kiesett hegyének
Megfosztott vágya.

Ölj, ha kell,
Tombolj, szaladj a
Mába, harcolj
Önmagadért,
Te örökérvényű,
Szomorú árva.

Dadogó


Dadogok
Da
Do
Gok
Nem
Tu
Dok érintés nélkül
szelíd akarat
a pont,
Este van,
Jónapot,
Kelj fel
Lázár,
Halld,
ott a halál,
Csak épp
mással van
Elfoglalva

Rózsakert

A szerelem rózsakertje
Most a bennem lakó
Manók akaratos
Igazsága.

Ha egyszer vége is
Lesz az életnek,
S bennem haldoklik
Majd a táj,
Lelkemnek
Egész szigetét majd
Rózsák borítják.

Újra tavasz van

Két kezemmel foglak,
Ölellek csendesen,
Álomtól a tegnap,
A jövő már végtelen.

Mindennél és jobban,
Mint kerge nyulak
Futnak köröket
A réten,
Szaladok vígan,
Őrülten teérted.

Gondolj rám! Szóba tért
Vánszorgás az est,
Pihenni térek, de
Ő rest elaltatni.
Most fogom az egészet
Hátrahagyni,
S valami isteni
Hiúságot kérve
megmaradok veled
A napsütésnek.

Hozzászólok most,
Ti égi madarak,
Fényletek, s húztok
Világost tavasszal,
Most tél van,
Kemény őszi szél
A szellő szárnyát
Veszi fel,
S álruhában már
Elhiszem,
Újra tavasz van.

Országút

Kitekint,
Ki tekint ott, a
Borús utca vissza rád,
Nehézkedve lopódzik
Szívedbe a szép.

Bárkák loholnak négy
Keréken, mindegyiknek
Külön kapitány,
Megy az egyik,
A másik meg nem áll.

A házak terítékén
Vannak magasak,
Szépek, kopott úri
Udvar, ugarba
Aprított rétek,
Halványan dereng,
valamikor szerettem
Őket.

Kerítések zajából evett
A kutya kolbászt,
S gazdagéknál
Álla világháború,
Oly szomorú,
Van miből
Veszíteni.

S az utca vissza rám,
Kölcsönös a szerelem,
A lázadás töri fel
Kátyúba bújtatott bánatát.