ajánlom

az elváltozott mindeség helységébe
léptem, számomra megszűnt a körülöttem,
kérem,

hallja meg, uram
álljon meg egy

szóra talán még van

időm, hogyha már lassacskán,
de

a világmindenség korában élek,
szapora légzéssel félre
fordult fejjel
aggodalmam a sírásra vár.

de nem jön a könny,
nem jön, csak komor
nevetés a
bölcsőm,
mely ringat,
és feledésbe merít,

hogy valaha is
voltam,
itt
veletek
együtt.