vesR

Zajban elbúcsúzik a rossz,
Köröttem forog a világ, zápor, és
vad eső hullik,
fejemen kalap.

Hullik a hó, s már
kétezer
tizenhárom,
mikor a világ
a forróságba
mámort,
hidegre tartva
álmot
lát.

Vak kezembe bőség
kesere néz,
nem látja önmagát,
s inkább odébb lép.

Kölcsön
kenyér, melyhez
magvas befőző edény
maradékát kanállal.

Elhalkult csend zabolátlan
sárgasága kéklik a vessző
futás paripáján,
fagylaltkelyhén a hajnal
izzadó keze lépdel,
széles mosollyal, míg elém lép,
szögbe,

az

elmaradt alvás
hiánya…

álomrés

használatra való
gombfelsőtakarás
félénk szoba-sarokba hajítva
mondván
én is ez vagyok
egy zacskóba csomagolt
varázskeltő
kabinablaka
mely végigsöpri
az utak szaladta
porfelhőt
én csak nézem
ez vagyok
gondtalan rejtőzött jenő
hangulat imázs
hogy voltam szebben meg jobban
de siránkozva
félreálltam
hogy eltakarjam
karomba ringatott
esti alvadást