Siránkozunk, a bolygónk úgy ahogy van,
Hogy lehetne ennél rosszabb,
Lehetne gombolyagok
Végével játszani,
Istent szidni,
Az ördöggel tárgyalni,
A homokot a tengerpartra
KI!
Zuhanyrózsákat az esőerdők fölé,
Legyen nagy zivatar,
Legyen ékes vihar,
Rakjuk teli államunk
Ventilátorral!
És?
Keskeny úton söprő vihar,
Ez szerepel annyiszor,
A mászókának ez oldalán
Vagyunk,
És te megnyugszol.
Érzed lelked galambröptét,
Akár csak a vadnyugat,
Szemedben az apró könnyek
Óceánná duzzadnak.
Vedd fel
Írj esemest, aludj egy jót,
Pihend ki fáradalmaid,
Szólj hangos szavakat,
Ordibáld gondtalan
A magasfeszültség alól:
Segítség!
Akkor most te vagy,
Vagy valód valótlanjából
Kikerült hamis igazság
gyámoltalan katonájaként
létezel?
Vigyázz,
itt én vagyok,
ha odanézel, az meg egy szem,
hátad mögött
megint,
megint én vagyok,
de bal oldalt, balodon
maga az isten ül.
Ergonómia
Arra vagy, arra fordul lelked,
Mint egy dallam,
Fordul ellened.
Kenyér volt a jövő,
Szíved alatt borban
Ázott el a vidék,
Hogy nézze álmodban
Megbúvó kis semmiség,
Az alkonyat alatt,
Ott pihen szép csendesen
A tegnap és rögeszméid.
Minthogy úgy, ahogy most
Kell, hogy álmodj,
ne félj,
Szíved enged, nézd miként,
ahogy,
Úgy dúl benned büszkeség és félsz,
minthogy
Lássad gyermeked szemét, alkotsz,
álmod
Tűzben ég, remélsz ajkad szavától,
hallod,
Nincs benned már parázs sem, ég
veled,
Képzelj szomorú arcokra drága
mosolyt.
deméghogymennyire
Szól valami rádió,
Annyira maradi, velem ez nem való,
Mintha leragadtunk volna kétezer-nyolcban,
Óh! Mily megható,
Valamit tenni kellene,
Kellene tenni,
Szól ez a rádió,
Az egészet a térre,
De egy kocsi beszalad a semmibe,
Esőre várunk.
Valami újra,
A rádió még mindig ugyanazt fújja,
Nánánánánáná…
Dúdoljátok el,
Valami balázspali,
De senkit sem érdekel.
THM
Felveszem, adják,
Elteszem, vonják,
Ráteszem, veszem,
Eszem, és iszom,
Alszom, és kelek,
Viszik a szemem,
Gondolok, mondják,
Fizetek, szopják
Ki kisujjukból,
Mennyit is kellene
ADNOM!
Vissza!
Életgondolat
Elhiszem, hogy az vagyok,
Akinek kellene lennem,
Nem vagyok szelíd, se erőszakos
Jellem,
Nem nézem, ki kérdez, s nem is
Válaszolok,
Egyet hiszek,
Az életet, s csak azért harcolok.
Nincsenek ideálok, melyek
Fosztanak, nem létezik görnyedt
Álom a fejem alatt,
Nem tervezek előre, s nem nézem
A múltam,
Nem hinném, hogy jól esne
Most egy hideg szóda.
Nem vagyok álmatag, de
Aludni azt szoktam,
Nem vagyok bortól
Részeg, de józan gondolattal
Sem vagyok teli, nem is hinné
El, hogy valaki rám bízná
Élete perceit.
Csókolnálak
(Vers ismételten a lányhoz, aki minden reggel ugyanott ül, a HÉV-nek utolsó vagonjában, az első ülésen)
Nézem érzéki tekinteted,
Mikor minden reggel feléd megyek,
De meggondolom
Édes alakod.
Lennék szívszerelmed,
Vagy akár csak hajad,
Hogy lobogva
Érinthessem álomszép ajkad.
Lennék arcodon a pír,
De lennék szél is,
Mely forró napokon
Hűsít. Lennék árva fű,
Melyen végigmehetsz este,
De legfőképp palackba zárt víz,
Melyet szájadhoz emelsz.