megbabonázott dél-
előtt
mögötte álltam néz-
temőt
temetőt véltem, lát-
tamőt
kicsi-rázott még en-
gemő
megbabonázott dél-
előtt
mögötte álltam néz-
temőt
temetőt véltem, lát-
tamőt
kicsi-rázott még en-
gemő
Dadog a vér, ereim
Pislákoló szavaiba
Nem fér bele a tér,
S így rakja föl
Magát a falra
Egy kép.
Az ablak lohol
Felfelé a szem
S már csak fehér
Erek áztatta golyó.
Már nem látok,
Agyam korbácsai
Csapnak szét.
A föld kemény, és
Zord érintése a halál,
Fáj a kéz, ráesett
nehézségektől duzzadó
Testem,
De már nem érzem,
Hisz agyam kikapcsol
Egy percre.
Kölcsönös hangjegyekből
Összetevődött réteslisztből
Sütött az isten,
Csak odaégetett…
Elmélyedt húsevő virágok
Szemeznek a léggyel,
S a visszamenőkig
Kicsontozzák vétlent.
Ő csak nézett, s nem
Akart semmi rosszat,
Őt mindenki bántja,
Pedig csak naphosszat
Ül a konyha ablakán,
Mígnem zümmögni kezd,
S egyből lecsapják.
Duruzsolnak,
Szánja-bánja
A szél, s beszédet
Hallanak,
Hogy mind,
Kik egykoron éltek,
Duruzsolnak.
Ha nem lenne a tárgya
A leírni nem muszájnak,
Rikácsoló horizontként
A világot vertikál
Nézhetnénk.
Most meg aztán
Már végképp
Mi van?
Kezdhetem elölről,
Kezdhetem elölről,
Kezdhetem,
Kezdhetem
Elölről,
Kezdhetem
Kezdhet
Elölről
Kezd
Elölről
Kezd
Ez az egész olyan,
Mint egy Sztálóne film.
Puskák ropognak,
Jajveszékelés hallatszik,
S közben csak egy
Ember megy,
Hogy jobbá tegye,
De az is elszúrja…
Halk zene szól,
Kattog a vonat beesett
Szeme, nézne,
De már dolgozott
Eleget.
Pihenni térne,
De az ember nem,
Nem engedi,
Így csak kattog
A süketségnek.