Még időben vagyok,
Nem fogok elkésni,
De ne zavarjon az
A tény, hogy
A közelben semmi
Sem történik.
Legalább láttalak
Ugrálni egyszer…
Legalább…
Távirat
Sürgönyözök haza STOP
A vaklárma nem lát,
De hallani, ahogy
STOP
Romlik az érzéke,
Szaglása STOP
Elvesztettem megint
A fonalat STOP
Eltévedtem ebben a labirintusban STOP
Ha nem láttok, mondjátok STOP
Ez egy ilyen nap,
Örülök, hogy legalább
Az emléked megmarad STOP
Szürkéspiros ma az égnek alja
STOP zsebemben a leigázott
Rómaiak aranya STOP
Zárom is e távirat
Legutolsó sorát STOP
Írjatok, hívjatok,
Ha netalántán
Kívántok látni,
Hallani STOP
Ezt ki érti
Gombamód szaporodnak
Ezek az érzések,
Bár nem azért a húsz
Fillérért, de már
Valutát nem vennék,
Amúgy is infláció van,
S mire ennek a
Végére érnénk,
Már réges-rég
Földalatti lehetnék.
Talán a négyes, vagy
Hatos metró is,
De ezt már isten tudja,
Hogy mi. Netán egy kisvasút,
Olyasfajta fogaskerekes,
Elől kis lámpával.
Kicsit elborult ez a
Bicikli, melyet kocsmám
Falának támasztva
Fel.
Igen
Ezt igennek
Veszem
Zárcsere
Dudorászok,
Halvány előtétrácsot
Szorongatok,
S egy régi cigarettacsikkre
Rá is gyújtok.
Már elaludt a tűz a
Kézben, elhalkult gyújtom
Minden fénye, s kialussza
Magát nappal
Egy lámpa.
Köntörfalazni voltam,
Talán egy egész
Hidat fel is húztam
Egy csigavonón felfelé,
Miközben álltam egy felhő
Roskadozó köldökén.
Ráléptem egy angyal
Lábára, az meg egyenest
Fülembe ordított,
Elnyomva a kórus által
Felhangzó mennyei dallamot.
„ki vagy te, hogy
Péter lábára rálépj,
Hát ne fuss el,
Ne szaladj,
A kulcsot beletörték,
Kijutni úgyse tudsz!”
Élményközpontom pislákoló, piros fénye
Fáradtság lappang,
Elhinti kedvesét felém,
Tüzes faszén-árus
Lánytól vettem az
Életem.
Most egy gyufásdoboz
Aljába
Rejtettem.
Kegyetlen alakok szúrnak
Mellbe éjjel,
Míg a vigaszság konyhájába
Tojást sütni tértem.
Fokozott figyelem álmát
Alussza egy majom
Az őserdő közepén,
De láncfűrészem
Erős, és hangos.
Dől a fa.
Élményközpontom pislákoló,
Piros fényét nézem,
Valami régóta
Nincsen rendben,
Hát a biztosítékokat
Mind megnéztem,
Hátha meglesz, hol a hiba,
De a fény addigra kihunyja
Szemét,
Dől a fa.
Hazugság
Rám szól a kéz,
Ne mondj igazat,
Ki igazat mond,
Hamisan bólogat.
Ringatja képzetem
A szürke lámpák képe,
Úgy érzem, mindenkit
Letaszít a mélybe.
A fiatalság kútja
Nincs, ki megfogja kezem,
Nem kísér senki
Az úton, míg a
Lámpára várok.
Kilépek, rá a testre,
Egy hatalmas zebra
Legeli a lábam.
Fontos, el ne feledjétek,
Ha öreg leszel, és
Szemedben egy csepp víz
Lesz az élet, abba fogsz
Majd megfulladni.
Óceánként terítsen el
A víz, s míg erőd
Engedi, a fiatalság
Kútjából meríts,
De inni már ne
Legyen erőd,
De inni már
Ne legyen erőd.
Testi utazás
Jöjj hozzám,
Gyermek lelkem téged
Akar.
Romokba hullott
Gerincem mentén
Elhaladó utad
Tarkítják múltam
Foszlányi,
Velőbe áztatott LSD
Körutamnál élesen
Elkanyarodik
A test.
Ott vagy, megpihensz
Tarkóm hajtól
Lepett erdejében.
Kitekintés
Kitekint a belülről
Felszabaduló remény,
Akaratlanul is az
Ablakra mered.
Van bennem sziklaszilárd
Alap, s tenyérbe
Mászó tekintete
A lábszárcsonttörő
Kezdetnek, ölelő
Nagyságától félbeszakad
A valóság.