Engem nem érint meg
A lélek,
Értem semmi,
Másért kétszer annyi élet,
Fogja,
Marja lelkem a való.
Szidom a bárkit,
Mintha isten lenne
Benne,
Keze az égre tekint,
De ima nem,
Nem hagyja el
Száján az igazság,
S lelkébe kényszerülve
Züllik el
Szerelem.
Értem miért nem,
Ha másért akár
A pokolba is.
Hogy ne jöjjön szembe a való,
Én elindulok háttal,
S így előz meg.
Itt maradtam egymagam
Vörösen izzó
Kényelmemben,
S míg szidtam papokat,
S templomod felé néztem,
Elhidegült szájízem,
S nem jöttél
Többet
Belém a kihűlt aszfalt
Illata szállt,
Megbabonázva,
Lelkem esődben
ázva árválkodott.
Hol a csend,
Melyet ígértél?
Hol a hely,
Melybe befogadsz?
Nincs kikelet,
A nap zuhatagát
Járja át a lélek,
Értem semmi,
Másért kétszer annyi élet.