Puffanás, halk tompa puffanás

Szívemben a nyugalom árnya ásít,
Belém lépett a holnap
Szunnyadása,
Hogy vagyok,

Vakon,
Mint szememre húzott élénk
Láp-lepedő,
Szunnyadok,
S hullok alá a világ
Porának,
Hogy vagyok.

Vagyok sírja
A vihogásnak,
S írja belém
A suhogásnak gondtalan
Lelkét a lélek,

Hogy félek,
Hogy nincs

Tovább.

Gond.

Feledés.

Álom.

Port
Hullat rám a nagy,
És sérthetetlen.

Gond

Nélkül vagyok
Egyedül,

Míg elszenderül
A lelkem.

Mentem.

Megyek…