Halk lobogás, érintés és szellő,
A messzeségbe nyúló hihetetlen
Talány pipáját szívom,
S tüdőm összes hangjával
Feléd intem szavam.
Ha van,
De nem tudni, ki vagyok,
S miként lóg a nyelvem
Futás közben, s után,
Vagy talán
A magány centrifugális erejét
Használva fel
Szállok veled,
Keringek,
Majd körte
Formát látok,
S muszáj,
MERT KELL.