Régen öleltelek,
Már megvan
Egy perce,
Régen láttalak,
Akkor még reggel volt,
S fáztam.
Ismét egy este,
Elmúlt a szele,
És két kezét a
Nap zsebre tette.
Álmodom rólad,
Fogom apró kezed,
Ölellek,
S el nem eresztlek.
Mától az enyém,
Tegnaptól minden,
Honnan is kezdjem,
Hogyan köszönjem.
Mit mondjak,
És mit nem,
Mi az, mit szabadna
Tennem, mi az,
Mi meghat,
Csak újra csókollak,
S míg tart az élet,
Adok bókokat.
Téged látlak messzi
Elmenő vonaton,
Téged várlak ismét,
Tudom, jönni fogsz.
Álmom egy réten,
Poros napsütéssel
Hizlalva a testet,
Lelkem asztalára
Téged helyeztelek.
Álmodj rózsaszálam,
Repülj szép fecském,
Szemedből a könnyem
Csorduljon, ha igy szép.
Sirok majd én is,
Ha neked kell majd sírni,
Ott leszek én is,
Ott leszek a mindig
Ezer évszázadán.
Ölellek téged,
Te apró, kicsi
Lány.